Rólunk - Szent Anna Borház

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Rólunk

Szent Anna borház története


Családunk a szőlő szeretetét a nagyapától örökölte, aki képes volt 30 évig  Balatonöszödről a balatonlellei Kis-hegybe járni szőlőt művelni biciklivel. Már gyerekkoromban nagy érdeklődést tanúsítottam a szőlőművelés és a borászkodás iránt. Az első nagy feladat az volt, amikor 13 éves koromban édesapám betegsége miatt nekem kellett a szőlőnket megpermetezni.
Nagy igyekezettel és felelősséggel végeztem a munkámat, mert ezt láttam otthon is.

Sikerült tőle megtanulnom a szőlőművelés legfontosabb munkáját, a szőlőmetszést. Egyik tanítómesterem, tanárom Dr. Bakonyi Károly, akivel közel 30 év után találkoztam a tanulmányaim befejezése után, még mindig emlékezett arra, hogy a csoportban egyedül én tudtam megmutatni, hogy hogyan kell a bakművelésű szőlőt úgy metszeni, hogy ne magasodjon fel.

Édesapámnak köszönhetem, hogy kezdő borosgazdaként tisztában voltam a kénezéssel, a hordók tisztán tartásával, kezelésével. Tőle tanultam meg, hogy a bort és az embereket tisztelni kell. Soha, egész élete alatt nem láttam ittasan. Mindig tisztában volt azzal, hogy mi az a mérték, amivel az ember még megtarthatja józan ítélőképességét és önálló cselekvőképességét. Ez az utat követtem én is eddigi életem során.

A főiskola elvégzése után édesapám halálát követően én műveltem a család szőlőterületét mind addig, míg 1977-ben el nem telepítettem az első ültetvényemet.’1980 óta borászkodom és az első pincénket Ferenc pincének hívtuk. Már az első borvidéki borversenyen nagyon sikeres volt a bemutatkozásunk, mert a nagydíjat az 1979-es évjáratú királyleányka borunk nyerte el. Ezt követően a hegyközségi és a borvidéki borversenyeken több száz érmet nyertünk borainkkal
.

Nagy előrelépést jelentett a z 1993-ban megépített új pince, amelynek kapacitása eléri az 1500 hl-t. Ekkor alakítottuk meg a  Szent Anna Borházat, amely a nevét Anna lányomról és a hegy védőszentjéről kapta.


Sokan kérdezik tőlem, hogy miért a Szent Anna lett a hegy védőszentje, hisz igazán sok olyan szent található, amelyiknek közvetlenebb kapcsolata van a szőlészettel, borászattal. Nos a történet mindent megmagyaráz! 1920-ban nagy jégverés volt ezen a vidéken Anna napkor július 26-án. A községben lévő kegyeleti helyek környezetében, ahol valamelyik szent védte a szőlőket, hegyrészleteket ott a jégverés mértéke csekély volt. Ezért az akkori gazdák elhatározták, hogy Szent Annát választják védőszentjüké, mivel nem volt Rekeszdűlőnek védőszentje, aki megvédi őket a jégveréstől.

Az elhatározást tettek követték és megépítették a Szent Anna kegyeleti helyet. Itt minden évben Anna napkor misét tartottak és vendégül látták barátaikat, rokonaikat. Mind ez a háborút követő egy-két évig így volt. Ezt követően a hatalom nem tűrte, hogy a régi hagyományok fennmaradjanak és a kegyeleti hely az enyészet martalékává vált. 1998-ban a hegy gazdái és az egyház összefogásának köszönhetően elkészült az új kegyeleti hely, amely híven őrzi a régi gazdák hagyományait.

Családunknak 25 ha szőlőterülete van ,melynek 70%-a fehér,  30%-a kék szőlőfajta. Ebből 5 ha-t 2011-ben telepítettünk, valamint a meglévő területeinket is folyamatosan felújítjuk, újratelepítjük. Tervezzük még 8 ha szőlő telepítését. Fehérek közül említést érdemel az Olaszrizling, Rizlingszilváni, Királyleányka, Zöldveltelini, Sauvignon Blanc, Tramini Muscat Ottonel. A kék fajták közül a Merlot, Pinot Noir, Cabernet Sauvignon. Általában 7 féle fehérbort és 3 féle vörösbort készítünk. Palackba a legjobb tételek kerülnek.

A pincészet szerencsésen ötvözi a hagyományos borkezelési technológiát és a korszerű reduktív borkészítési eljárásokat
A millenniumi év nagy dicsőséget hozott a pincészetnek, mert itt készült Paskai László bíboros érsek úrnak a bora,- 1999 évjáratú késői szüretelésű száraz Tramini- amely az állami és egyházi ünnepségen, az oltárra került. Külön megtiszteltetés volt a családnak hogy Anna lányom vihette az oltárra az új kenyeret.


Ebben az évben választottak meg „Somogy borászának”. Ez nemcsak szakmai, hanem erkölcsi elismerést is jelentett számomra, mert annak ellenére, hogy a szakmám agrármérnök és nem borász, az eredményeim igazolták szakmaszeretetemet és a szakmával szembeni elhivatottságomat. Harmadik éve rendezzük meg  a Somogy Megyei Önkormányzattal és a Somogyi Hírlappal közösen  a Kistermelők és Hobbi borászok Borversenyét, a megyei  bortermelők részére.


Ez a történeti áttekintés igazán csak nagy vonalakban tünteti fel azt az utat, amelyet családommal együtt bejártunk. Nem lenne teljes a történeti áttekintés, ha nem írnék arról, hogy a szőlő szeretetét és a bor tiszteletét már gyermekeimbe kiskoruktól kezdődően bele tápláltam. Közösen jártunk törzset tisztítani, kötözni. Közös volt a szép bor öröme és az árán vásárolt ki-ki kívánságának megfelelő ajándék is. Kezdetben útjaik nem egészen ebben az irányban haladtak, de végül is visszatértek a sok gondot, munkát és örömet adó szőlőtőkékhez.


Öröm tölti el szívemet, hogy ma már ők végzik a munka nehezét, én pedig tapasztalatommal segítem családom boldogulását.

Kérem, ha tehetik, látogassanak el pincészetünkbe, kóstolják meg borainkat, és kemencében készült „somogyi” ételeinket!

Baráti Üdvözlettel:

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz